"Arany-rajongásom régi keletű. Kezdetben, kisiskolásként a Toldi ragadott magával, repített vissza a daliás időkbe, megalapozva evvel közvetve identitástudatomat. Talán nem sértek meg senkit azzal, ha kimondom véleményem: nekem Arany a magyar irodalom legjelentősebb epikus költője. Nincs sok értelme rajta az eposzain, a balladáin, a Shakespeare fordításain túl még egyebet is számon kérni, hisz a felsoroltak valamennyiében maradandót alkotott, s ezen tény már önmagában is bámulatra méltó. Gyermekkori élmények fűződnek hozzá, amikor is otthon, családi körben – tévé nem lévén – gim­nazista nagynénéim felolvasták mindnyájunk örömére a Toldi-trilógiát. Én, mint gyerek áhítattal hallgattam a dallamos szöveget, melynek értelme akadálytalanul kúszott a tudatomba, s históriás szépsége a lelkembe."